Ma volt a második gyakorlati napom, és fantasztikusan jó volt. Rájöttem arra is, hogy 10-től 16-ig gyorsabban telik az idő, mint 8-tól 14-ig. Ma is épp dél volt, mikor ránéztem az órára először, és utána meg annyi feladatom volt, hogy hirtelen 4 óra lett. Imádtam ezt a napot. Holnap meg itthon fogok olvasni, amit már el is kezdtem.
Ma történt ilyen: megvolt az első gyakorlati napom a Kék Pont Drogkonzultációs Központban. Én személy szerint nagyon élveztem, habár még nem történt semmi olyan. A tereptanárom, Livi nagyon sokat mesélt a Kék Pontról, kaptam tőle olvasnivalót, tanulmányoztam az SZMSZ-t, az Alapító Okiratot, segítettem az adminisztrációban. Csak az influenza kezdődő jelei úrrá lettek rajtam, így ez kicsit betesz most. Na de majd iszok egy neocitránt és attól jobb lesz. Attól mindig jobb.
Egyetlen dolog tartja lázban az országot: Marian Cozmát meggyilkolták. Nem írok részleteket, mert nem voltam ott, meg nem is ismerem igazán a kézi labda csapatot, de nem is ez a fontos.
Próbálom kordában tartani a véleményemet, inkább megtartom magamnak, mert az sem hülye, aki hallgat, de maradjunk annyiban, hogy ami sok, az már sok. És ez szerintem már tűrhetetlenül sok. Szociális munkás hallgatóként tartózkodom az előítéletektől, azért az esetek többségében sikerül is. Most sem állok neki jelzőket használni, de azért aki ismer, tudja, hogy mire gondolok.
Íme egy gyertya, Marian Cozmának...
1118. napja vagyunk együtt a Szerelmemmel!!!:) Ez azt jelenti, hogy 3 éve és 22 napja.
Csodálatos időszak volt, sok mindent megéltünk együtt. Az a 3 évvel ezelőtti január 15. nagyon jó volt. Kicsit vallatósnak tűnt, de nagyon jó volt:) Akkor nem is gondoltam volna, sőt mások sem, hogy abból az egy délutánból több, mint 3 év lesz, és jelen állás szerint lesz ez még több is :) (L)
Mostanában egyre több tervet szövünk. Azokat végigfuttatjuk, lerajzoljuk, közben nagyokat nevetünk. Nagyon jó érzés tudni, hogy szerelmes vagyok, és hogy ez nem egyoldalú, hanem Ő is szerelmes belém, és ez egy el nem múló, csodálatos érzése.
Van egy dal, amiről mindig Ő jut eszembe, talán azért is, mert így csörög a telefonom, ha hív. Ez egy olyan dal, ami tele van érzelmekkel, pont ezért szeretem annyira. Por una cabeza....
(sajnos a minősége nem a legjobb.)
Szép napot Mindenkinek!
Valamiért ma reggel olyan jó kedvvel ébredtem fel, és ez alapjáraton meghatározza a napomat. Ilyenkor mindig máshogy állok a dolgaimhoz. Jobb kedvvel fogok kimenni az utcára is. Apropó utca: tegnap délután 8 fok volt, úgyhogy nem kellett nagykabátba mennem dolgozni, elég volt a bőrdzseki is. Van egy tök jó bőrdzsekim, még pár évvel ezelőtt kaptam egy ismerősöm anyukájától. Nagyon szeretem azt a kis dzsekit, mert csinos is, meg jól is nézek ki benne:D
Ma is jó időnek nézünk elébe, legalábbis itt, a fővárosban, úgyhogy ma délután is kiskabát lesz a viselet.
Más. Minden nap megnézem a blogom statisztikáját, és rájöttem, hogy nagyon sokan olvassák minden nap. Azt is látom, hogy milyen oprendszerről, milyen IP címről, milyen böngészőből nyitották meg, és még sok minden mást.
Ezért azt szeretném kérni, hogy ha bárki olvassa, nyugodtan írjon kommentet, mert érdekelnek a kommentek, persze csak, ha nem arról szól, hogy csúnya jelzőket kapok benne:D
Végezetül egy jó kis muzsika:D
Ez megint egy unatkozós napnak indul. Bár nem lesz az, mert ma megyek dolgozni, úgy egy óra múlva. És onnantól nem fogok unatkozni. Ma csak 4 órát leszek a DM-ben, meg holnap délután is.
Épp most jöttem meg a boltból, vettem fincsi kakaós csigát, még meleg volt, mikor a kezembe kaptam.
Sajnálom, de most nem tudok humoros dolgot írni.
Ez egy olyan nap, amikor egyedül vagyok. Semmit sem tudok csinálni,csak netezni, tv-zni, meg olvasni. Amit valószínűleg fogok is. Találtam otthon egy könyvet, Wass Albert könyve. A címe: Mire a fák megnőnek.
A buszon kezdtem el olvasni vasárnap, és meglepően tetszett. Pedig aki ismer, tudja hogy nem nagyon szeretek olvasni, de mióta egyetemre járok, muszáj olvasni, mert kellenek a vizsgákra a könyvek. Mondjuk már abból sincs olyan sok vissza. Már csak két félév, és elkezdődik az igazi nagybetűs élet. Nem mintha várnám, de azért játszok a gondolattal, hogy mi is lesz majd akkor.
Rengeteg tervem van.
Más. Tegnap dolgoztam a Westendben. Ott van két DM, én az alsóban voltam. És bejött tegnap egy srác. PÓLÓ volt rajta, meg egy melegítőnadrág. Ilyen tüsi haja volt, szolis barna bőre, és ilyen gyémánt szerű fülbevaló volt mindkét fülében. Fogfehérítő fogkrémet keresett. És kérdezte, hogy melyiket ajánlom. Mondtam neki, hogy egyiket sem, mert ezek nem használnak. Aztán nekiállt az összesről kérdezgetni. Mondtam neki, hogy csak annyit tudok én is, amennyit a reklámokban is hallhat, erre közölte, hogy nem néz tv-t. Vicces volt a helyzet, mert vagy tíz percig meséltem neki a fogkrémekről, aztán nem vett egyet sem. Állítólag meggyőzte az a mondatom, hogy ezek a szerek a fogíny színét változtatják, nem a fogét, ezért csak optikai a hatás. (Ezt a Viasaton hallottam egy ilyen átalakítós műsorban.)
Na mindegy. Még mindig egyedül vagyok, és ez az állapot marad fent vagy háromig.
Lehet addig még írok. Vagy msn-ezek, vagy honfoglalózok, vagy nem tudom...
Most az van, hogy nagyon unatkozom. Mert január 16-án volt az utolsó vizsgám, és azóta gyakorlatilag semmi dolgom nincs. Úgyhogy az is van, hogy már várom, hogy elkezdődjön a suli. Mondjuk nagyon izgalmas lesz az heti egy nap, amit az egyetemen fogok tölteni, mert csak hétfőnként leszek bent, de már azokat a hétfőket is várom. Azért csak hétfőn amúgy, mert keddtől péntekig záró komplex gyakorlatomat fogom tölteni a Kék Pont Drogkonzultációs Központnál. Kihívás lesz számomra, hiszen még nem is láttam közelről drogos embert, nemhogy foglalkozni velük... De azt is várom már.
Tegnap voltam énekelni az énekkarral. Nagyon jó volt megint dalolni, már nagyon régen nem énekeltem velük.
Hulló csillagon, tűnő alkonyon
Megpihent a fáradt fény az arcodon,
És én csak meghatottan állok.
Fáradt arcodon ott a fény, tudom,
Akkor is, ha éjbe hulló csillagod
Nem jut át az éjszakákon.
Ott érzem még, ott látom még
Bús szemeden.
Ott látom még, ott érzem még,
Úgy szeretem.
Úgy szeretem, hogy e fény van nekem.
Hulló csillagon, tűnő alkonyon
Átsuhant a fáradt fény az arcodon,
Átsuhant, de én még látom.
Ott látom még, ott érzem még,
Bús szemeden,
Ott érzem még, elnézem még,
Úgy szeretem,
Úgy szeretem, hogy a fény vagy nekem.
Ez a szövege annak a dalnak, amit tegnap énekeltünk. Nagyon szép, nagyon tetszik. Az a címe,hogy Fény az arcodon.
.
.
.
.
Az van, hogy most már nagyon hosszú ideje nem jegyeztem be semmit a blogomba. Pótlás időszaka következik, ebből kifolyólag.
A legaktuálisabb: éjfélkor volt a tárgyfelvétel. Nagyon nehezen maradtam ébren addig, mert elfáradtam a tegnapi naptól, de mondom, fennmaradok, mert muszáj felvenni a tárgyakat. Jön az éjfél, vártam már nagyon, erre kiír egy ilyet: Sikertelen: Could not find stored procedure 'ELTEMODS_KF_FELV_TATK'
Na! Erre varjunk gombot. Köbö 80 ember anyázott a fórumon. Eleve az kiakasztó, hogy éjfélre teszik a tárgyfelvételt, és akkor ennek tetejébe még el is rontanak valamit. Ennyit az eltéről.
Megváltoztattam a blogom, mert megtehetem:D
Próbálom normálisan összefoglalni, hogy mostanában mi zajlik körülöttem, bár nem biztos, hogy össze is fog jönni.
Kezdem azzal, hogy még mindig ELTE-s vagyok. Ezt azért írom, csupa nagy betűvel, mert a magyar helyesírás szabályai így követelik meg, és nem azért, mert én annyira beképzelt lennék a suli miatt. Igen, sajnos ezt is megkaptam, hogy csak azért ELTE-zek, mert menőzni akarok. Hát nem, jó? Így kell írni, erről nem tehetek.
A jövő: az elkövetkezendő hetekben eléggé zsúfolt lesz az életem, és nem is tudom, hogy fogom összeegyeztetni azt a sokmindent, amit majd valahogy meg kell oldjak. Írok majd pár zh-t, aminek eredménye kerül az indexbe, mint érdemjegy. Ezzel baj nincs, mert anyag van, meg szándék is, hogy azt meg is tanuljam.
Jövő kedden megyek tereplátogatásra, arról majd jegyzőkönyvet kell készíteni, és lehetőleg egy olyan esszét írni mellé, ami kapcsolódik a terephez. Jó, mi?:D Sebaj. Vagyis baj, mert ezt nem szeretem.
Módszeresen kéne kutatnom a társadalmat, csak az a baj, hogy az egyetemen oly sokat emlegetett KSH honlapon képtelenség megtalálni azt, amit szeretnék... :S Meg azt sem találom, amit nem szeretnék megtalálni. Ez van.
A múlt: a Nyuszikámmal lakást váltottunk. Imádom az új helyet, őt pedig szeretem annyira, hogy azt el sem lehet képzelni. Még jó, hogy én képes vagyok ennyire szeretni...(L)
Lett egy új barátom. Politológus, okos srác, korvinuszos. Jól el lehet vele beszélgetni minden témáról, de tényleg mindenről. A nevét nem árulom el, mivel hogy ember, és vannak személyiségi jogai:D
A jelen: Ötven cent és Dzsásztin számát hallgatom, és nagyon tetszik. Még mindig! Nem tudom megunni... É-Ó, Ájm tájred júzing teknolodzsi...:D
Na jó, mára ennyi. Most kéne vmi kezdeni magammal, csinálni jó kis teácskát, aztán barátok közé menni, megnézni a megrendezett életüket, aztán míting lesz a kedvenc Házi Orvosommal is:) Igen, ez a szerdai nap. Tegnap is kórházban voltam este, utána meg a Lilaakác közben. Jó volt, tetszett.
És akkor itt vége...
Hát nem tegnap volt az a pillanat, amikor utóljára írtam ide. Ezért nem is várok egy percet sem, leírom a legjobb sztorit a mai napról!
A Nővéremmel voltunk vásárolni az említett bevásárlóközpont egyik, vagy inkább egyetlen élelmiszer boltjában, és sok sok levest vettünk, mert az jó nekünk. Beálltunk a sorba, hogy fizessünk, és megtalált minket 3 HMCS (helyi menő csávó), akik ocsmány módon rágóztak. Szomjasak voltak szegények, ezért türelmetlen módon felbontották a frissítőt. Egyikük kérdezte, nem lesz-e ebből probléma, mire a másik: Haggyá má' apámé a westend!
Aztán jött a menő duma: jó sok levest vesztek lányok, persze nem reagáltunk rá.
-Csirkés, hagymás... Milyen van még?
-Étlapot ne adjak?- kérdezte a tesóm. (:D)
Jött a bunkózás a srácok részéről, aztán a mi részünkről az egyezményes jelrendszer, miszerint jöhet a visszavágó.
Előadtam magam ugyanúgy, mint a srácok a következő dumával: (képzeld el a kérődző hangot)
-Nagyon kemény gyerek vagyoook, rágózoook, menő vagyooook...
Persze ez nem tetszett az illetőnek.
A tesóm egy csíkos, kötött MELLÉNYT viselt, erre megkapta, hogy menjen vissza falura a csíkos ZAKÓJÁVAL... Érted, zakó.
Erre én:- Jól van okoska, látom értesz a divathoz is.
Erre ő:- Apámé a westend!
Erre én: -Neked adja a kettes átlagért???
KO-val nyertem. Ennyi
Na most megint rászántam magam arra, hogy írjak pár sort. Lehet, hogy az a pár sor sok lesz, lehet, hogy kevés lesz. Ezért nem írom le konkrétan, hogy hány sor is lesz. Mint pl az érettségin... Megszabták előre, hogy 20 sornál nem lehetett többet írni, de a lényeg legyen benne ugye, az nagyon fontos, különben szart sem ér az egész... Ki érti?
Most, hogy ilyen jól elelmélkedtem a sorok fontosságán, talán írok vmi értelmeset is. De mit?
Ma azt mondta nekem az egyik jó barátom(Nuti, nem az akire Te gondolsz), hogy a faluban én vagyok az egyetlen nőnemű, akivel lehet beszélgetni értelmesen. Ezen meglepődtem először, aztán belegondoltam, és rájöttem, hogy igaz állítás hagyta el a száját. Na jó, ez így erős... Nem az:D
Gondolkodtam azon is, mit hoz majd nekem a jövő. Ha csak feleannyi boldogságot kapok az élettől, mint amennyit az elmúlt 7 hónapban kaptam, akkor nagyon nagyon szép élet elé nézek!
Hát megint eljutottam ide, a blogomhoz, írok is.
Csodálatos egy hét van mögöttem, sok jó dolog történt az elmúlt napokban. Egy egész hetet töltöttem a Tesómmal és a Szerelmemmel, és nagyon nagyon jól éreztem magam. Volt minden, ami kell: Pénzköltés: új cipő, McDonald's, Terror Háza; aztán utazás: HÉV, villamos, egy saroknyi troli; Lazítás: filmek, szerelem, nevetgélés...
Aztán jóhír: egyetemista leszek szeptembertől. Most aztán megy a keresgélés: munka, albi, ismerősök...
Tehát mozgalmas hét áll mögöttem. Nemsokára megyek haza, még kb fél óra. Vagy több, mert sose lehet tudni.
Nuti, köszi az új cipőt, imádlak-szeretlek, de nem ezért ám, kicsikém! Te vagy a szerelmem!!:)(K)
Na akkor gyors öltözés, kis arcrenoválás, aztán go!
Ennyi mára.
Hát ez a nap is eljött.... Sosem gondoltam volna, hogy a sulizárás után én szomorú leszek. Na jó, persze nem is a sulizárás vágott haza, hanem valami egészen más. Bocsánat, helyesbítek: VALAKI egészen más. Ez a valaki az én Nutikám, Nyuszómuszóm, és szeretem, vagyis szeretlek nagyon.:)
Itt ülök a koleszban, elpakoltam, nemsokára megyek haza. Bár jövő héten lesz még dolgom fent, szóval biztsoan jövök fel, csak nem tudok, mikor.
Találtam valamit Nyuszómuszó, ez illik Ránk:
Összejöttünk. Nagy eset.
Összehozta ezt a véletlen.
Nahát, szép kis baleset,
Hogy éppen én, na és, hogy éppen Te...
Váratlanul a sors így fordult.
De jó, hogy ez nem rajtunk múlt!
Hát igazán nem rajtunk múlt, és én nagyon örülök, hogy így alakult köztünk a nemistudomhogyanírjamle.... Egy a lényeg, hogy nagyon szeretlek, és ez így is lesz még nadon nadon sokáig:)
Na tempózok, mert hamarosan megy a buszom, és annyi cuccom van, hogy sosem érek ki a buszmegállóba... Pussz
A szívemet, ha kivehetném,
A szekrényembe betehetném,
Átkötve sok színes szalaggal,
Lezárnám hétszeres lakattal.
Hogy több fájdalmat ne fakasszon,
Más lennék, mint a többi asszony.
Nem kéne tőle többé félni,
De jó lenne szív nélkül élni!
Szív nélkül járni és kacagni,
Mindig enyhén hűvös maradni,
Nem lenni lázas és hitetlen,
Se csókszomjas, és enyhítetlen.
Nem tudni, mi a könny, s a bánat,
Felvenni szép selyemruhámat,
Nem gyászolni és nem remélni,
De jó lenne szív nélkül élni!
S ha jönne ő, kezem keresve,
Megtörve, búsan, térdre esve,
Cudar bűnét is szánva-bánva,
Könnyét ontva selyemruhámra:
Én eltaszítnám, s csak nevetnék,
Ki itt e furcsa, furcsa vendég?
S a szekrény alján mély titokban
A szívem csöndben megszakadna.
Na jó, úgy érzem, kissé fáradt vagyok, teszek ezen ügy ellen most egy kiadós pihivel!
Köszi, hogy megnéztél:)
„valaki, aki olyan tanokat hirdet, amikről tudja, hogy hamisak, olyan embereknek, akikről tudja, hogy idióták.” (Henry Louis Mencken)
Demagógia középfokon
Az Eszme, mely oly érthetetlen módon viharzik végig milliókon, elborzaszt. Szörnyű látni, ahogy szervezeteket fertőz meg és arcátlanul nevet vissza a Semmiből. Amint a lényt, akit elragadott e hév, küzd az ellen, amelyből mit sem ért, lassan teljesen felemészti a már belülről is fakadó Sötétség. Persze, Isten mindenható és méltán büszkélkedhet ezen jelzővel, hiszen, ami láthatatlan és egyben megmagyarázhatatlan az csakis valamiféle csoda lehet. A leghatásosabb orvosság a halva született vírus ellen, ha nem hagyatkozunk feltétlenül a „jó” melléknévből varázsolt középfokú jelző értelmére, ugyanis nem biztos az eszme és a jelentés közti átfedés. Köztudott, hogy a kórságok megelőzésében nem nyújt elegendő védelmet csupán a C-vitamin megrögzött adagolása, tehát ne bízzuk magunkat holmi déli gyümölcs megóvó, mesebeli hatalmára. S ha már menthetetlen vagy, akkor csak menj tovább az ösvényen, amely végén biztosan megleled görcsös célod: a fényt, mi olyannyira elvakít, hogy Istent véled felfedezni benne, aki lenézően csak annyit mond irányodba: Egyedül jöttél? Akkor fordulj vissza és hozz magaddal még egy embert!
Ezt a cikket egy ismerősöm írta, reagálva az elmúlt napok eseményeire. Azért jó, hogy egy 19 éves embernek ennyire jó a meglátása, nem???
Miért fontosabb egy férfinak egy nő külseje, mint az esze?
Mert a legtöbb férfi jobban lát, mint gondolkozik.
Miben hasonlít az átlag férfi Mel Gibsonra?
Mindenben, kivéve tehetségben, pénzben és kinézetben.
Ha a férjed és egy ügyvéd fuldokolnának és választanod kellene,
étterembe
mennél vagy moziba?
Mit mondott Isten, amikor elkészült Ádámmal?
Hát ennél tudok jobbat is ...
Remélem, tetszett mindenkinek:)
Sose bízz egy férfiban aki azt mondja, hogy ő az úr a háznál.
Az ilyen valószínü másban is hazudik.
Ha lehet, válassz egy fiatal férfit.
Egyremegy.
Az idosebb sem érettebb....
Minden férfi egyforma, csak az arcuk más, hogy meg tudd őket
különböztetni.
A legtöbb férfiról - akiből gondolod, hogy jó férj lenne - kiderül, hogy
már az.
Sok férfi olyan, mint a fűnyíró: Nehéz beindítani, rossz szagot áraszt, és
legtöbbször nem müködik.
Honnan tudod, hogy egy férfi megcsal?
Elkezd hetente kétszer fürödni.
to be continued...
